Szent Imre

Zarándoklat

 Szent Imre herceg, aki a földi hazát a mennyeire cserélted fel, tekints az égből édes hazánkra, és légy hathatós szószólónk Istennél, hogy Mária országa a Magyarok Nagyasszonyának oltalma alatt új életre támadjon, és minden nép egy szívvel, egy lélekkel áldja Jézus Krisztust, a világ Királyát, aki él és uralkodik mindörökkön-örökké. 
                 Ámen.

 

 
 

Árpád-kori templom Soltszentimrén
Csonka torony fotó: Barkóczy Csaba

Az 1400 lakosú Soltszentimrét a Kiskőrös-Izsák-Solt háromszögben kell keresnünk, a Duna-völgyi-főcsatorna és a Budapest-Kelebia vísúti fővonal mentén. A település hivatalos neve 1924 óta ez, 1919. február 15-én Pusztaszentimre néven lett önálló község, addig Akasztó pusztái közé tartozott. Hatalmasat kell visszalépnünk az időben, hogy a hely régmúltjával találkozhassunk. Tass, Solt, Fajsz vidéke a IX. század vége óta fejedelmi, később a királyi család szállásterülete, vadászó, halászó, legeltető birtoka volt. A Magyar Nemzeti Múzeumban látható csontlemezzel díszített fanyereg éppen a szentimrei határban került elő honfoglalás kori lovas sírból.

Merőben más a Duna-Tisza közének mai tájképe, mint egy évezrede volt. A kiskunsági homokhátság buckás, szélfútta dombjaitól nyugatra, ahol ma gyér növényzetű szikes puszták és szinte szavannaszerű sík földek terülnek el, a XVIII. századig élővizekben, időszakos tavakban, árterületekben, nedves rétekben gazdag vidék volt. A kuruc háborúk lecsendesedésével, majd különösen a napóleoni háborúk európai gabonaéhsége láttán az új tulajdonosok erőltetett ütemben alakították át a legelőket és ligeterdőket monokultúrás szántóföldekké. Nem sok idő kellett, hogy a természetes vízutánpótlásukat a lecsapolások miatt elveszített, kizsigerelt talajok kiszáradjanak, meddővé, szikessé, sívó homokpusztákká váljanak, azután jött, "válságkezelés" gyanánt Amerikából, az akácfa a futóhomok megkötésére.

A régi vízi világ emlékét Soltszentimrétől keletre a Kolon-tó, a település nyugati határában az élővizű csatornarendszer őrzi. Az Árpádok korát a Csengődi-csatorna közelében levő dombháton az úgynevezett csonka torony, a település ősi templomának romjai őrizte meg. Alaprajzát az 1961-ben elvégzett műemléki felmérés és régészeti feltárás tisztázta. Eszerint, illetve a megfigyelhető részletek alapján a keletelt tengelyű egyhajós épület hajója 12,8 méter hosszú, 6,3 méter széles , a szentély szűkülete 4,8 méter. A hajó nyugati oldalán áll a 2,6-szer 2,8 méteres oldalélű 10,6 méter magas, valóban csonka torony, amelynek négy emeletéből csupán kettő maradt. Északon a hajó és a szentély jó két méteres magasságban, délen egy méter alatti falcsonkként látható. Téglával vegyes réti mészkőből, úgynevezett darázskőből épült, a téglák közt római eredetű darabok is lehetnek. A templom bejárata dél felől nyílt, a toronyba belülről, félköríves átjárón keresztül lehetett bejutni. A szentély a nyolcszög három oldalával záródik, támpillérek nélkül, elkészültét a hazai román stíluskorszak derekára tehetjük. A hagyomány szerint a közeli királyi vadaskertben - Soltvadkert - veszítette életét a trónörökös Imre herceg, az emlékére emelt Szent Imre-egyház ebben a formájában az 1200-as évek közepén készülhetett.
A vidék a mohácsi vészt követő török hadjáratok alatt elnéptelenedett, de csak az 1700-as évek végétől települt újra. Borovszky Samu vármegye-monográfiájának készültekor, az 1870-es években a szóban forgó terület Blaskovics Sándor birtoka volt. A könyvben látható a pusztaszentimrei romtemplom rajza, a földesúr 1860-ban ásatott a helyszínen, aminek során értékes leletek kerültek napvilágra. Kétezerben a millennium tiszteletére a település rendbe hozatta a műemléket és környezetét. A lőréses torony falcsonkját lapos bádogtetővel fedték be, kis közáldozattal kaphatna helyette formásabb fedelet cserépből.

Ludwig Emil

Forrás: Magyar Nemzet 2007. március 31. Rejtőzködő Magyarország: Árpád-kori templom Soltszentimrén

Egy Árpád-kori templomrom fénytörténete (Soltszentimre, Csonka-torony)


Bár 1930-as években az Alföld legjelentősebb Árpád-kori templomromának nevezték a mai Soltszentimre határában található építészeti emléket, mára szinte teljesen a feledés homályába került. A pusztatemplom manapság Szent Imre halálának csillagászati pillanatában bekövetkező érdekes fénybevetülésével hívja fel újra a figyelmet.
Ha az ember egy pusztába vetett templomra bukkan, mely az építészeti jegyei alapján nyugodtan lehet majd ezer éves is, akkor egy pillanatra elgondolkodik. Vala itt nyüzsgő életnek kellett lenni! A középkorban az előrenyomuló török sereg szinte a földdel tette egyenlővé Vadkert-Szentimre térségét. A fölgyújtott nádfödeles házak agyagfalát néhány évtized alatt szétmosta az eső. S az maradt meg, ami időtálló, ami tömör: egy kőépület. De immár ez is boltozat nélkül élte túl a nehéz időket. Pusztába vetett rommá vált, s nem maradtak meg mások mellette, mint akik pásztorkodással foglalkoztak a vidéken. Az írott emléket fölváltotta az élőszó, az emlékezet, amely a megszentelt hely történetét továbbadta nemzedékről-nemzedékre. 

A legenda szerint a ma látható szépen helyreállított templomot „maga Szent István király építette Imre fia emlékére”. Ezen közlés megértéséhez tudni kell, hogy az ifjú herceg a koronázása előtt pár nappal halt meg (1031. szeptember 2.-án), még apja életében, tehát a legenda a történelmi tények alapvető vonatkozásban nem téved. Nagyon érdekes az is, hogy egy Szent Imre titulust tartalmazó templom egy hajdani Szentimre településnek adott nevet. A hely papjának mindenképpen ismernie kellett Szent Imre történetét, de ismerte-e ugyanezt az a templom, amely nevét róla vette?

A mai ember, ha Szent Imre halálának csillagászati napján, szeptember 7.-én elzarándokol ide, akkor a késő délutáni órákban egy érdekes fényjelenségre lehet figyelmes. (Megjegyzés: a dátumeltérés a hajdani Julián-féle és a mai Gergely pápa-féle naptár eltéréséből adódik.) E román stílusú templomokat keskeny lőrésszerű ablakaik miatt sötét templombelső jellemzi. A nyugvó Nap irányából, a nyugati torony irányából csak egyetlen ilyen fénybeeresztő ablak van, melyet a szentély felől szemlélve érdekes módon egy nagyobb méretű belső ablaknyílás közepén találhatunk. De hiába láthatunk ki innen közvetlen az ég boltozatára, ha a Nap fénye nap-napot követve közvetlen jut el ide. 
Majd hirtelen változás: eljön Szent Imre halálának csillagászati napja, és a kettős ablakzaton keresztül a templomtestbe bevetül a Nap közvetlen fénye egy fénysugár formájában. A korábbi sötétséget a Fény váltja fel. A „fény” a születés, a feltámadás, az élet hordozója, s hogy mindez az ifjú herceg halála napján történik, így ez nem az elmúlásunkba, hanem az örök életbe vetett hitről mesél a keresztényi logika szerint is.
Emlékeztek mások is e hely különös történetére? Az ún. „első katonai felmérés” (1782-1785) ide vonatkozó térképszelvénye „Rudera Sz:Imre”, azaz Szent Imre romjai néven említi a ma Csonka-toronynak nevezett épületmaradványt. De a legérdekesebb az egészben az, hogy amikor a Magyar Királyság teljes területére vonatkozó 965 nagyfelbontású térképszelvényéből egy országtérképet alkottak, akkor rajta „Rudera Sz:Imre” ismételten szerepelt, de a környező nagyvárosok feltüntetése az átfogó jelleg miatt elmaradt! Különös jelentősége lehetett tehát e helynek az emberek szemében. 
Valamikori neves történészünk, Hóman Bálint közlése szerint jó száz évvel ezelőtt országos zarándoklat folyt itt, annak ellenére, hogy az emlékezet templomának nem volt papja, és a messziről idejövők lényegesen romosabb állapotot találtak, mint ma. Ha az ember egy kicsit is utánanéz, akkor számtalan írott emlékre bukkan, de maga az építészeti környezet is beszédes. Szinte minden megszólal. A templomnak egyetlen faragott köve van, mely a jelképek nyelvezetén a liliomos Imre hercegre utal. Imre herceg attribútuma a liliom, „ez volt a napi felajánlása a boldogságos szűznek”. S milyen érdekes, amikor az ember májusban elvetődik ide, akkor a templom előtti ősi út mentén - több mint száz méter hosszan - természetes liliomok virágzásában gyönyörködhet.

Szöveg: Péli Zoltán Gábor
Fotó: Daróczi Csaba

Csonka torony Fotó: Barkóczy CsabaFotó, Barkóczy Csaba

   http://knp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1953
 
2009. 08. 18.

                   Impresszum

Copyright © 2013. All Rights Reserved.